Thesszaloniki 2019 október 8.-12.

Előkészületek, 2019 Július

Ez még a pandémia előtti kellemes időkben történt. Az egész egy tipikus “impulzus-vásárlással” indult, jött egy olyan repülőjegy-ajánlat amit nem lehetett kihagyni, kettőnknek oda-vissza Thesszaloniki 23 ezer jó magyar forint, ezt nem lehetett kihagyni.

“Gombhoz a kabátot” technikával kicsit később kezdtük el a megfelelő szállás felkutatását. A célkitűzés az egy fürdőzéssel egybekötött kirándulós, vegyes kint lét. Ezért felmerült, hogy az egyszerűbb közlekedés miatt a Thesszalonikihez (a repülőtérhez) legközelebb eső fürödhető tengerpartot találjuk meg. Az eredmény egy Nea-Kalikrátea nevű városka és egy ottani “hotel” (erről később) lett. A közlekedést felderítettük a neten és busszal gondoltuk a helyi mozgásokat.   

Első nap, 2019-10-08

Reggeli járatunk volt, így azért korán kellet ébredni, hogy biztonsággal felérjünk a repülőtérre, meg ott át tudjunk esni a formaságokon. A repülőút gyors, alig egy órás, így már késő délelőtt a Thesszaloniki repülőtér érkezési oldalán találtuk magunkat. Előre megnéztük, hogy milyen busz kombinációval kell mennünk, így már csak megerősítést kértünk a buszjegy pénztárban. Szezon vége lévén már másként jártak a buszok, így átszállással kellett mennünk a Halkidiki busz terminálhoz (ez egy távolsági busz pályaudvar). Odáig az átszállójegy 1,2 Eur. Az első buszra (79) várni kellett vagy 15 percet, az út 10 perc, majd a másik buszra (36) egy fél órát vártunk és azzal is mentünk egy negyedórát. A buszpályaudvar nem nagy de van benne minden ami kell. Nekünk elsősorban jegy kellett, azt a pénztárban meg is tudtuk váltani. Fejenként 4,3 a jegy, a távolság valami 30 kilométer lehet (egyébként a busz végállomása egy Neo Mondania nevű város a Kasszandra félsziget kezdeténél. Itt is vártunk a buszra majd egy órát, utána egy fél órát mentünk vele. A buszozás után egy két kilométeres séta jött a szállásig. Hát a “hotel” inkább csak egy nagy apartmanház recepcióval, meg egy kis étteremmel (étkezővel) ami láthatólag csak igény esetén üzemel. Az egész az Isten háta mögött egy olyan utca elején ami a mi zártkerjeinkhez hasonló zónához tartozik. A szoba szerencsére tiszta, de van egy erős fertőtlenítő szaga meg nem is túl modern. Párom nem is nagyon tudja palástolni nem tetszését.

Na mindegy ez van. Lecuccolás után újabb séta, elmegyünk a helyi Lidl-be, ami megint egy másfél kilométer. Az ominózus kiskertek utcáján lehet eljutni, döbbenten látjuk, hogy a meglehetősen elhanyagolt kiskertekben a fügefát alatt bokáig ér a cefre. Hű, ez otthon biztos a hordókban erjedne a pálinkafőző üstre várva. Meg a nálunk méregdrága gránátalma is a fák alatt rohad nagy kupacokban.

Eljutunk a Lidl-hez, ugyanaz mint a mieink, csak olyan, mint amikor itthon görög akciók vannak. Vettünk vizet, üdítőt (sajátmárkás narancsüdítő igazi narancsból, itthon még a nagy márkák sem tudnak ilyen minőséget adni), persze nekem bor, meg reggelre némi kaja: pita, hummusz, fetasajt, joghurt. Szigorúan csak helyi dolgok, mi külföldön átállunk “befogadó” üzemmódba, mindent ki akarunk próbálni, meg akarunk kóstolni.

Séta vissza a szállásra a szerzeményekkel. Már esteledik. A tulaj érzi, hogy nem vagyunk maximálisan elégedettek a hellyel, ezért nagyon készséges, mikor valami jó étterem felől érdeklődünk, és tényleg egy jó helyet ajánl. Ez a Pirates nevű műintézmény, bent a városban a tengerparton. Újabb séta. A hely tetszetős, nincs nagy forgalom így utószezonban. Kicsit nehezen, de megérti, hogy vegyes tengeri tálat kérünk. Előtte egy görögsaláta jön, nagyon finom, a sült herkentyűkről nem is beszélve. Már későre jár mikor visszasétálunk a szállásra.    

Második nap, 2019-10-09

Reggel jól bereggelizünk a tegnapi szerzeményekből, majd séta a városba a buszmegállóhoz. Már jön a busz amikor egy épületből (mint kiderült ez a jegyiroda) kijöttek, hogy menjünk be jegyet venni. Á, azt hittük, hogy a buszon kell, mint nálunk. Bebuszoztunk a Halkidiki terminálra (ahonnan jöttünk tegnap), majd onnan egy helyi járattal (45) be Thesszaloniki központjába. Nyüzsgő mediterrán város, helyenként még zsúfolt is. A Fehér-toronynál kezdtünk, ami úgy jól néz ki, de nem találtuk annyira érdekesnek, hogy hosszan időzzünk itt.

A tengerparton aláfutottunk egy fél órás sétahajózásnak (itt egy személyes megjegyzés: 42 évig Debrecenben éltünk, ahol semmi víz, így az ilyen kalandokra gyorsan rá tudnak minket beszélni). Jó volt és nem is volt drága. Hajókázás után a Google térképen felfedezett kis piacot néztük meg, ahol mindent is lehetett kapni. Némi gyümölcsöt készleteztünk fel, illetve ettünk egy jó giroszt egy kis kifőzdében. Turista rajtunk kívül még a környéken sem volt, helyi urak fogyasztották a borukat a kis kifőzdénél, szívták a bagót, meg a mi lakodalmas zenénk görög változata szólt a zsebrádiókból. Grátiszba kaptunk még egy adag sültkrumplit is. Ez a kis piac nagyon jó érzéseket keltett bennünk, nem turistának éreztük itt magunkat, hanem valamiféle “beavatottnak” aki láthatja a valódi arcát Görögországnak és az ittenieknek.

Piac után útba esett egy török fürdő (múzeum) de sajnos nem volt látogatható éppen, így pár fotó után mentünk tovább. Egy újabb “piac”, de ez már kétezer éve bezárt, a római-kori agóra és fórum,

majd a Szent-Demeter bazilika következett.

A bazilika mellett találtunk egy jó kis cukrászdát ahol némi baklavát magamhoz vettem. Már fáradtak voltunk és az idő is elszaladt ezért irány a helyi busszal a távolsági busz terminál. Lekéstük a buszt, a következő több mint egy óra múlva jön. A szomszédban egy autókölcsönző hirdeti magát, így majdnem elcsábulunk, de mikor közli a letét feltételét (dombornyomott hitelkártyára beterhelnének vagy 300 eurót és csak utólag szabadítanák fel) inkább visszamegyünk a buszhoz. Busztól séta a szálláshoz, párom lába itt már kapitulált, nincs mese valamit improvizálni kell. A szállásadónak ismét megadom a lehetőséget a szépítésre, kerítsen valami bérautót aminek nincsenek vállalhatatlan kauciós feltételei. Vacsorára a tegnap vásárolt javak (pita, fetasajt, olajbogyó, hummusz) kiegészítve a ma szerzett gyümölcsökkel.

Harmadik nap, 2019-10-10

Kora délelőtt megjelenik az autókölcsönzős, helyi kisvállalkozónak tűnik. Irattáskából előkerül a kölcsönzési dokumentum, kitöltjük, kifizetem a 2 napi bérleti díjat és kész. Áldom a szállásadónkat, megint szépen kisegített minket. Ma fürdés van, reggelinél a szomszéd erkélyről átköszönt két angol hölgy, beszélgettünk, és mondták, hogy a másik irányban van egy nagy strandos part. Mert a hotelnél csak egy meredek part van, lépcsővel (bár szép az is) . A “rózsaszín villámmal” (bugyirózsaszín Chevrolet Spark a szerzemény) le is mentünk. Legalább 3 km hosszú homokos strand és minket is beleszámítva az egészre jut vagy 5 ember. Jó az idő (25 fok körül) a tenger is tökéletes még (21 fok lehet). Fürdőzés után irány egy kis autós kirándulás, megnézzük Neo Mondania városát.

Hangulatos hely, igazi nagy látnivaló nincs, de akkor is tetszik. Giroszt ebédelünk (zárójelben megjegyzem, hogy mindketten ellennénk akár hónapokig is giroszon és tengeri herkentyűn annyira szeretjük). Megyünk tovább a Sithonia félsziget felé. Ez a középső a három közül, itt vannak a magyarok által busszal látogatott ikonikus nyaralóhelyek. Apropó – magyar emberrel a reptér óta nem is találkoztunk. Gerakini nevű helyen megálltunk fürödni, a tenger nagyon jó de a hely kihalt.

Fürdés után visszakocsikázunk a szállásra és pihenni térünk.

Negyedik nap, 2019-10-11

Szokásos reggeli rutin után kirándulni indulunk. Vagy 10-15 kilométerre van egy Petralona nevű barlang ami a képek alapján megér egy kiruccanást. Oda is kocsikázunk, de rés van a pajzson, csak szezonban van nyitva. Affeneegyemeg. Nem baj, megyünk a hosszú partra fürdeni egy jót.

Fürdés után a szálláson rendbe tesszük magunkat és bekocsizunk a kisvárosba. Először a kis kikötőben lófrálunk, nézzük a pecásokat, meg a hajókat. Tovább sétálunk a parton. Valami kirakodóvásárféle készülődik, minden féle dolgokat lehet kapni, meg úgy egészében egy kicsit élettel telik meg a városka tengerhez közeli része. Ez fokozódik ahogy leszáll az este. Vacsora az ismét a Pirates étteremben, már tudják, hogy milyen vegyestálat akarunk. A szálláson még iszok egy kis bort, eddig nem lehetett, mert kivételesen én voltam a sofőr (az én nevemre béreltük az autót).

Ötödik nap, 2019-10-12

Reggel gyorsan összepakoltunk és kicsekkoltunk. A szállás végül is nem volt olyan rossz, mint az első benyomás alapján és a hasznos segítségek (étterem, bérautó) aranyat értek. A bérautóssal megbeszéltük, hogy a buszmegállónál adjuk vissza a rózsaszín cirkálót. Ez meg is történik mindkét fél megelégedésére. Kicsit olajozottabb a csatlakozás mint jövetben volt, így a távolsági és két helyi busz kombinációval bőven időben a reptérre értünk. A biztonsági ellenőrzés után találtunk egy gyorséttermet ahol még egy girosz “beugrott” a repülőút előtt. Ismét egy órácska repülés és már itthon is voltunk. Utólag visszagondolva kár lett volna kihagyni, mert összeségében kellemes kis út volt és nem utolsó sorban nagyon olcsón kijöttünk, repülőjeggyel, szállással, bérautóval, költekezésekkel együtt is baráti volt a végeredmény.

Néhány általános tapasztalat

A koncepciónk hibátlan lett volna, ha olyan szállást találunk ami közelebb van a buszmegállóhoz. Tehát nyugodtan lehet tömegközlekedve is egy jót nyaralni ezen a részen. Az időpontválasztás jó volt, az időjárás és a tenger még teljesen jó volt a fürdéshez, viszont nem volt tömeg. Görögországról annyit érdemes tudni (aki nem járt még itt, mert aki igen az sajnos tudja) hogy nem egy “steril” hely, ha valaki nagyon kényes erre az esetleg kellemetlenül érezheti magát. Az árak elviselhetők, helye válogatja egyébként. Thesszaloniki egy nyüzsgő mediterrán nagyváros, érdemes megnézni, de az említett kis városok is hangulatosak, még annak tükrében is, hogy nem mindenhol van különleges látványosság.